Újdonságkutatás

A Technológia-transzfer iroda iparjogvédelmi kutatási kézikönyvének ismertetése

A kézikönyv célja, hogy a technológia-transzfer irodák munkájához módszertani platformot kínáljon, a kézikönyv használatával a tárgy szerinti specifikus szakterületen problémamegoldás is lehetővé váljon. A munka célja a TTI-k tevékenységének segítése, tapasztalatokon alapuló megfontolások megosztása a technológia-transzfer folyamatának szereplőivel. A kézikönyv megírását indokolta, hogy az iparjogvédelem és újdonságkutatás területén is léteznek speciális és ismétlődő problémák, kihívások. A munka célul tűzte ki, hogy a speciális problémákra is alkalmazható módszertant kínáljon, a standardizálható kérdéseket pedig általánosan alkalmazható megoldásokkal lássa el. A kézikönyv küldetése olyan, napi szinten is alkalmazható ismeret átadása, mely a gyorsan változó iparjogvédelmi környezet kihívásaira felkészíti a technológia menedzsment területén tevékenykedő szakembereket.

Szemelvények a kézikönyv egyes fejezeteiből

Mi a szabadalom és mi az újdonságkutatás?

A kézikönyv megírása során felmerült, hogy a szabadalmi szakma specializáltsága indokol egy általánosabb, áttekintő jellegű leírást is. Ezért a kiadványban először a szabadalom és újdonságkutatás elhatárolását találjuk. A Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) a szabadalmat a találmányhoz (azaz egy olyan termékhez vagy eljáráshoz, amely általában valami elkészítésének új módját nyújtja vagy egy probléma új műszaki megoldását ajánlja) fűződő kizárólagos jogként határozza meg. A kézikönyv részleteiben is kitér a szabadalmaztathatóság feltételeire. Az újdonságkutatás esetében általános, hogy a szabadalmazhatósági követelményeknél a gyakorlati használatbavételt és a jogi elfogadhatóságot a legkönnyebb igazolni. Az, hogy a találmány új és feltalálói tevékenységen alapul, sokkal nehezebb megállapítani, hisz ez egy már létező ismeret felmérését igényli, amely csak speciális kutatási témákban található meg. Ezért fontos elvégezni az iparjogvédelmi kutatást, hogy az kiegészítse a kutatók ismereteit és igazolják a találmány újdonságát. De ki végzi az iparjogvédelmi kutatást, és mi a kutatási munka menete? Erről szól a kézikönyv.

A újdonságkutatás lehetséges felhasználási területei

A technológiamenedzsment első lépése gyakran valójában kutatásmenedzsment: a munka eredménye ugyanis sok esetben az, hogy a vizsgált szellemi termék nem tartozik a hasznosításra közvetlenül ajánlható kutatási eredmények körébe, mert például nem új. Az újdonságkutatás célja tehát a technika állásának feltárása, azaz azoknak a szabadalmi leírásokban vagy egyéb forrásokban fellelhető adatoknak a feltárása, amelyeknek szerepük lehet a szabadalmi bejelentéssel kapcsolatban az újdonság és a feltalálói tevékenység megítélésében. Mint a kézikönyv áttekintése során kitűnik, a források kutatása célhoz kötött tevékenység: nem mindegy, hogy milyen adatbázist, és nem mindegy hogy mikor tekint át a kutatásmenedzsment kivitelezője. A kiadvány igyekszik a lehetséges források rendezett struktúráját tárni az olvasó - használó - elé, mellyel sok idő és keresésre fordított forrás takarítható meg.

Noha a kézikönyv az ő munkájukat segíti elsősorban, újdonságkutatást nemcsak a technológiamenedzser és a szabadalmi ügyvivő végez: fontos a szabadalmi hivatalok elbírálóinak ez irányú tevékenysége, annak eredményeképpen hozzák meg ugyanis a szabadalom engedélyezhetőségére vonatkozó (nem jogerős, de később potenciálisan jogerőssé váló) határozatot. Az újdonságkutatónak figyelnie kell a szabadalmazható találmányok köréből való kizárásra, az ipari alkalmazhatóság hiányára vonatkozó szempontokra, továbbá az ésszerű kutatást megakadályozó homályos fogalmazásra is. A kutatást valamennyi főigénypontra és a szükséghez képest az aligénypontokra is le kell folytatni. Több főigénypont esetén azokra nézve külön-külön kell vizsgálatot folytatni. Mint látható, az újdonságkutatási munka összetett mivolta rendszerező, célorientált megközelítést indokol. Ebből kiindulva a kézikönyv szerzői igyekeztek az újdonságkutatást végzőket valamennyi szempont tekintetében használható, gyakorlati ismeretekkel ellátni.

A jelen kézikönyv szempontjából nagy jelentősége van a hatóságokon kívül végzett újdonságkutatásnak. Ez szinte elengedhetetlen a sikeres szabadalmi bejelentéshez. Nemcsak annak meghatározásához szükséges, hogy lehetséges-e a szabadalom benyújtása, hanem a bejelentés elválaszthatatlan részét is képezi. Az elvégzett újdonságkutatás emellett csökkenti a szabadalmi ügyvivő általi szabadalmazási költségeket A szabadalmi információ ezen felül a verseny értékelésének alapjaként is felhasználható. A versenytársak ugyanis valószínűleg már benyújtottak hasonló szabadalmakat, amelyek a szabadalmi adatbázisokon keresztül lelhetők fel. Ez lehetővé teszi azt is, hogy többet tanuljanak a versenyképes technológiák gyengeségeiről és erősségeiről. Ebből adódóan az újdonságkutatás megfelelő kivitelezése nemcsak a direkt szabadalmi cél mentén jelent előnyt, hanem másodlagos, piaci ismerettel szolgálhat. A kézikönyv ezt a megfontolást figyelembe véve íródott.

Az újdonságkutatás információforrásai

A kézikönyv középpontjában az információ és az információt gyűjtők állnak: a szerzők abból indultak ki, hogy a megfelelő információ gyorsan, kellő minőségben és megbízhatóan rendelkezésre álljon. Ehhez azonban hiteles módszertanra van szükség. Az újdonságkutatás adatbázisát képező, hozzáférhető információhordozók közül a kutatásba ténylegesen bevonandó dokumentumok fajtáit és mennyiségét esetenként kell meghatározni, így a kézikönyv megkülönbözteti a papírdokumentumokat (szabadalmi dokumentumok és nem szabadalmi dokumentumok), a nem írásos nyilvánosságra jutásra vonatkozó adatok körét, valamint az elektronikus úton igénybe vehető adathordozókat A besorolás különböző kezelési módokat és hozzáféréseket feltételez, ezért a szerzők a kutatási munkát ekként specializáltan javasolják lefolytatni.

Az adatbázisokat több szempontból csoportosíthatja a kézikönyv. Eszerint vannak ingyenesen és fizetség ellenében adatokat nyújtó lehetőségek. A nyújtott információ és a feldolgozott téma tekintetében megkülönböztetjük a szabadalmi információt tartalmazó, a szakirodalmat, konferenciák anyagát feldolgozó, a szekvencia-adatokat vagy ezek valamilyen kombinációját tartalmazó adatbázisokat. A műben a többféle besorolás tartalmának gazdag kifejtését találjuk.

Az iparjogvédelmi kutatás általános megfontolásai

A kézikönyv szerzői törekedtek arra, hogy az iparjogvédelmi kutatás során lehetséges nehézségeket tapasztalatokra alapozva bemutassák, felkészítsék a kutatást végzőket a tipikus buktatókra. Így a műben szó esik az információk szétszórt eredetéről, mely olykor azt jelenti, hogy lényeges különbségek vannak a mennyiségben és a megjelenési formában. Ez csekélyebb mértékben az on-line szabadalmi gyűjteményekre is igaz: a nyilvános források a bejelentőtől függően adják meg a tartalmat. Ennek eredményeként egy bejelentés (néha szándékosan) nem érthető szóhasználatokkal van megszövegezve. Emellett lényeges különbségek vannak a különböző szabadalmi hivatalok által (pl. japán szabadalmi bejelentés) megkövetelt formában is, a bejelentő vagy a fordító egy kevésbé ismert rokon értelmű szót vagy egy másik betűzést használ a kulcsszavak lefordítására stb. Ezen információs gátak feltárása, kezelése a kézikönyv részét képezi. Mint a kézikönyv arra kitér, az on-line forrásokon keresztüli információ viszonylag könnyű megtalálásán felül, nagyobb jelentőséget kell tulajdonítanunk a keresési stratégia gondos megtervezésének. Egy nem végiggondolt keresés felesleges és hiányzó találatokban végződhet, ezért a szerzők felhívják a figyelmet a helyes keresési stratégia fontosságára. A legtöbb esetben a kevés találat vagy a találatok hiánya azt jelenti, hogy a felhasznált kulcsszavak nem voltak megfelelőek. Ugyanis mindig van valamiféle újdonság. A kutatást végzőnek tisztában kell lennie azzal, hogy mindig lesznek olyan jelentős információk, amelyeket nem azonosított. Azon információkeresés, amely csak a származó információt adja meg, értékelhetetlen. Fontos, hogy tanúsítsák az alkalmazott keresési stratégiát, valamint a kulcsszavakat és keresőkérdéseket, amelyeket használtak, hiszen ily módon az ügyfél megerősítheti a találat fontosságát. A szabadalmi bejelentéseket általában csak 18 hónap után teszik közzé. Ez magában foglalja azt is, hogy a szabadalmat elutasíthatják, ha egyébként a leggondosabb iparjogvédelmi kutatás mellett is szabadalmazhatónak tűnt, amikor a bejelentést benyújtották (vakfoltok). Mint látható, a kutatási munka számos nehezítő tényező mellett kivitelezett. A kézikönyv célja, hogy ezekre előre felkészítse a kutatást végzőket.

Összefoglaló ajánlás

Technológia-transzfer iroda iparjogvédelmi kutatási kézikönyv kiváló alapot szolgáltat a technológia-transzfer során felmerülő szabadalmi, újdonságkutatási kérdések megválaszolásához. A kézikönyv nagy előnye a praktikus, közérthető prezentálás. A napi szintű alkalmazást segítik az élő, kereshető szabadalmi adatbázisokra való hivatkozások, a kézikönyvben tematikusan hivatkozott források könnyen elérhetők, valamint a nemzetközi szabadalmi osztályozás és szakmai, ágazati hivatkozások áttekinthetősége segíti az újdonságkutatások nemzetközi szinten történő átlátását. A gyakorlati alkalmazhatóságot nagyban segítik a kézikönyvbeli példák, a weblapok demonstrációs képernyői, a feladatok elvégzési sorrendjeinek lépésszintű lebontásai. A mellékletek között megtalálható űrlap és levélminták általánosan alkalmazhatók, használatukkal időt és fáradtságot takaríthat meg a felhasználó. A kézikönyv egy színes, érthető kereső-menüt tár az olvasó elé, az alkalmazható keresési szűkítések, a találatok feldolgozása, illetve kulcsszavak területén nyújtott gyakorlati tanácsok pedig egy gördülékeny munkavégzést alapoznak meg.

Copyright © 2008, medipolisz.pte.hu