Licencia

A Technológia-transzfer iroda licenciaszerződés-kötési kézikönyvének ismertetése

A kézikönyv szerzői arra vállalkoztak, hogy feltárják a licenciák során alkalmazott szabályozói hátteret, bemutassák a jellemzően alkalmazott joggyakorlatot, valamint alkalmazható ismeretet szolgáltassanak a licenciaszerződések tárgykörében. A kézikönyv célja, hogy technológia-transzfer irodák munkájához elméleti és gyakorlati hátteret kínáljon, valamint a kézikönyv használatával a tárgy szerinti specifikus szakterületen problémamegoldás is lehetővé váljon. A kiadvány célja a TTI-k tevékenységének segítése a licenciaszerződések használata során felhalmozódott tapasztalatok átadása révén, valamint cél az e tapasztalatokon alapuló megfontolások megosztása a technológia-transzfer folyamatának szereplőivel. A kézikönyv megírását indokolta, hogy a licenciaszerződések területén is léteznek speciális és ismétlődő problémák, kihívások. A kiadvány célul tűzte ki, hogy a speciális problémákra is alkalmazható módszertant kínáljon, a standardizálható kérdéseket pedig általánosan alkalmazható megoldásokkal lássa el. A kézikönyv küldetése olyan, napi szinten is alkalmazható ismeret átadása, mely a gyorsan változó szabadalmi szakma kihívásaira felkészíti a technológiamenedzsment területén tevékenykedő szakembereket.

Szemelvények a kézikönyv egyes fejezeteiből

A licenciaszerződés variánsai

A TTI tevékenysége során a licenciaügyletekkel elsősorban mint sajátos szerződésekkel kerül kapcsolatba, kézenfekvő ezért, hogy az alkalmazott szerződés-típusok a kézikönyvben kimerítően taglalva legyenek. A licenciaszerződés egy szerződéscsoport összefoglaló megjelölésének tekinthető, amely különböző variánsokat, bizonyos sajátos jegyekkel bíró - a kézikönyvben közelebbről kifejtett - szerződési altípusokat foglal magában. A szerződési tárgy sajátosságai alapján a kézikönyv három variánst különböztet meg. Az első a klasszikus, hagyományos szabadalmi licenciaszerződés. Ennél a szerződésfajtánál a licencia, az engedély viszonylag nagyobb - bár korántsem kizárólagos - szerepet játszik. A szabadalmi licenciaszerződések súlya, aránya csökkenő tendenciát mutat. A másik variáns a kizárólag know-how szolgáltatására irányuló licenciaszerződés, amelynél az engedélyadás jelentősége erősen háttérbe szorul, kiszélesedik viszont a licenciaadó pozitív tartalmú szolgáltatásainak köre. Az ilyen szerződések száma, aránya jelentős emelkedést mutat. A harmadik változat a védjegy-licenciaszerződés, amelynél a műszaki aspektusok csak közvetve jutnak szerephez. Az egyes szerződési típusok részletes ismertetése és ezek jellemzése a kézikönyvben megtalálható.

A szerződési tárgy sajátosságaira épülő osztályozás mellett a kézikönyv más szempontok szerint is csoportosítja a licenciaszerződéseket, így különbséget tesz abban a tekintetben, hogy milyen széles a licenciavevő által történő felhasználás köre, nevezetesen csak előállításra és használatra, vagy a licencia alapján gyártott termék értékesítésére is jogosult-e, esetleg a kérdéses műszaki megoldást csak a lehetséges felhasználások egy szűkebb körére nézve használhatja-e fel. A kiadvány különbséget tesz a hasznosítás territorialitása alapján is. A licenciavevő hasznosítási jogai korlátozódhatnak egy országra, vagy kiterjedhetnek több országra is. Nemzetközi licenciaszerződések gyakori feltétele a lehetséges piacok felosztása, ennek különböző variánsaival. Részben ez utóbbi csoportosítással is kapcsolatos a licenciaszerződések szokásos felosztása kizárólagos és egyszerű licenciára.

A kézikönyvben közelebbről is kifejtett egyszerű licencia esetén a szerződés tárgyát képező műszaki megoldást a licenciavevő - a szerződés feltételeinek megfelelően - hasznosíthatja, azonban a licenciaadó egyrészt maga is megőrzi hasznosítási jogát, másrészt mással is köthet azonos tárgyú licenciaszerződést. Kizárólagos licencia esetén a licenciaadó az adott ország területére nézve a licenciavevőn kívül más részére nem adhat engedélyt, sőt az adott megoldást maga sem hasznosíthatja. (Az egyszerű és kizárólagos licencia közötti különbség természetesen a licenciadíj mértékében is tükröződik.) Ismeretes a kizárólagos licenciának egy enyhébb változata is, amikor ugyan a licenciaadó nem jogosult mással azonos tárgyú szerződést kötni, de nincs elzárva a kérdéses megoldásnak saját tevékenységi körében történő további felhasználásától. Végül említést érdemel az allicencia esete, amikor is a licenciavevő a szerződés alapján jogosult a szerződés tárgya tekintetében további licenciaszerződések kötésére. Ez különösen a kizárólagos licencia esetén szokásos szerződési feltétel. A kézikönyv szerzői a hazai szerződési viszonyokat is elemzésbe vonták, melyek kifejtése a kézikönyv első fejezetében szintén megtalálható.

A licencia-szerződésekben foglalt alapvető rendelkezések

A technológia-transzfer iroda egyik feladata a licenciaszerződések kimunkálása, s a kézikönyv ehhez kíván segítséget nyújtani. A licenciaszerződésbe foglalt rendelkezéseknek különösen külföldi partnerrel kötött szerződések esetén olyan részletesnek kell lenniük, amilyen részletesség csak lehetséges, mivel utóbbi esetben nincs közösen alkalmazható nemzeti jog a licenciaadó és licenciavevő számára. Ennek eredményeként a külföldi partnerrel kötött szerződések igen terjedelmesek a jogok és kötelezettségek meghatározása tekintetében. Így van ez még akkor is, ha a nemzetközi magánjog kapcsoló szabályai vagy az alkalmazandó jog ettől eltérő kikötése lehetőséget ad közös jogszabályi háttér megteremtésére. Az államon belüli licenciaszerződések esetében a nem rögzített jogok és kötelezettségek kiegészíthetők egyszerűen a polgári jogra való hivatkozással annak biztosítására, hogy azonos és teljes legyen az értelmezés és alkalmazás. A tapasztalatok szerint lényeges, hogy a licenciaszerződés tartalmát a lehető legrészletesebben határozzák meg akkor, amikor az egyik szerződő fél pozíciója a másik szerződő félhez képest alárendelt. A jóhiszeműség követelménye szerint mindazonáltal a licenciaadó és licenciavevő egyaránt feltételezi a másik fél felelősségét a licenciaszerződésben foglalt jogok és kötelezettségek végrehajtására, függetlenül tárgyalási pozíciójuktól. Rendkívül fontos az üzletfejlesztés szempontjából, hogy az erősebb pozícióban lévő szerződő felet érvényesíthetően ugyanolyan mértékig kössék a kötelezettségek, mint a másik felet. Ezen összetett kérdések kezeléséhez kíván a kézikönyv segítséget nyújtani, és - noha a szerződések ügyletenként eltérőek - a lehetséges általánosan alkalmazható szerződési elemeket a kézikönyvbe integrálni.

A licenciaszerződések megkötése

A licenciaszerződések, bonyolult, komplex tartalmú, jellegzetesen egyedi ügyletek. Ezek a sajátosságok érvényesülnek a szerződéskötés fázisában is. A licenciaszerződés megkötése gondos előkészítést, számos tényező elemzését és mérlegelését, s ehhez képest általában huzamosabb előkészítést, tárgyalásokat igényel. Sajnos a tárgyalások során a partnerek energiáik túlnyomó részét a valóban elsődleges műszaki és gazdasági problémákra koncentrálják, s ha ezekben sikerült megállapodásra jutniuk, azt követően nem egyszer mellőzik a jogi konzekvenciák hasonlóan elmélyült átgondolását. E hiányosság kezelése döntően a TTI-re hárul, ezért a kézikönyv a jogi mozzanatokra, a szerződéskötés során szükséges komplex (műszaki, gazdasági, jogi) ismeretekkel rendelkező szakemberek, illetőleg ezek együttműködésének fontosságára kiemelten ráirányítja a figyelmet. A jogi problémák rendszeres átgondolását segíthetik ugyan segédanyagok, szerződési sémák, ez azonban nem teszi mellőzhetővé a szakember munkáját, sohasem teszi a licenciaszerződést csupán kitöltésre és aláírásra szoruló blankettává. A kézikönyv középpontjában ezért a háttérismereteket alkalmazó szakember áll.

A kézikönyv szerzői ráirányítják a figyelmet, hogy nagyban megkönnyíti a szerződéskötés technikai lebonyolítását, ha a tartósan vagy visszatérően licenciakapcsolatban álló partnerek szerződéseik szokásos, általánosítható feltételeit hosszabb távra előre rögzítik. Erre a feladatra előnyösen alkalmasak a keretszerződések, amelyek tulajdonképpen a később kötendő konkrét szerződések előkészítésére, megkönnyítésére szolgálnak. Hazai gyakorlatunkban ezek a keretszerződések még nem honosodtak meg a kívánatos mértékben, ugyanakkor a kézikönyvbeli okfejtések nagy segítséget nyújthatnak a standardizált szerződési elemek feltárására, keretszerződési minták megalkotására.

A konkrét szerződések előkészítésében játszanak szerepet a kézikönyvben mélyebben taglalt előszerződések. Az előszerződés lényege az, hogy a szerződő felek abban állapodnak meg, hogy egy - vagy legalábbis meghatározott számú - konkrét szerződést fognak megkötni egy későbbi időpontban és bizonyos feltételektől függően. Annak, hogy a végleges szerződés megkötésére a felek még nem ítélik alkalmasnak a szituációt, számos - gazdasági és egyéb - oka lehet, a későbbi szerződés megkötése azonban legalábbis erősen valószínű, s az ehhez fűződő érdeküket kívánják a felek megállapodással biztosítani. A végleges szerződés megkötését aktuálissá tevő feltételek különbözők lehetnek, függhetnek a felek akaratán kívülálló tényezőktől, gyakrabban azonban a felek (valamelyike) mérlegelésétől, s erre épülő nyilatkozatától. Ha a véglegessé válás kizárólag a felek akaratától független tényezőn múlik, pl. hatósági jóváhagyáson, harmadik személy hozzájárulásától stb., tulajdonképpen ideiglenes szerződésről beszélhetünk, amely, egy további (külső) feltételtől függően válik véglegessé, hatályossá vagy hatálytalanná. A tág értelemben vett előszerződésről akkor van szó, ha a véglegessé válás tekintetében a felek valamelyikének akaratnyilatkozata a döntő. Az előszerződésnek számos nevesített formáját ismeri jogrendszerünk, így  ide sorolhatjuk a licenciaszerződések előkészítésében is sokszor szerepet játszó opciós szerződéseket.

A licenciaszerződés, mint minden szerződés, végeredményben a szerződő felek egybehangzó, azonos tartalmú akaratnyilatkozatainak találkozásával jön létre. A licenciaszerződések sajátosságaira, a gondos előkészítés, megfelelő mérlegelés szükségességére tekintettel azonban hosszabb ajánlati kötöttség megállapítása kívánatos. Az erre vonatkozó speciális szabály hiányában kétséges, hogy az általános polgári jogi szabályok kielégítő megoldást jelentenek-e. Addig is, amíg ilyen speciális szabály nem kerül kibocsátásra, a kézikönyv a szerződő felek megállapodásával eleve viszonylag hosszabb ajánlati kötöttségi időt javasol.

A kiadványban foglaltak értelmében érvényes a licenciaszerződésekre is az általános szerződési szabály, mely szerint elegendő bizonyos esetekben, ha a szerződő felek a kötendő szerződés lényeges elemeiben megállapodnak. Tekintettel a licenciaszerződések egyedi jellegére, kívánatos már a szerződéskötésre irányuló akaratnyilatkozatokban félreérthetetlenül lerögzíteni, hogy melyek azok a feltételek, amelyeket az érdekelt fél lényegesnek minősít.

A kézikönyv abban nyújt segítséget, hogy a szerződés tartalmát, feltételeit a felek minél részletesebben képesek legyenek kimunkálni. A vonatkozó normatív szabályozás lakonikus voltára és a mögöttesen érvényesülő polgári jogi szabályok alkalmazásából folyó - nem mindig könnyen kiszámítható és nem mindig a szerződésfajta sajátosságaival számoló - következményekre, a viszonylag részletes feltétel megformálás nagyobb biztonságot nyújt.

Még a leggondosabb szerződéskötés sem jelent biztosítékot arra nézve, hogy a felek a szerződés hatálya alatt felmerülő minden lehetséges körülménnyel számolnak. Szükségképpen maradnak szabályozási hézagok. Ennek következményei különösen a nemzetközi licenciaszerződések esetén járnak kockázattal, amikor szabályozási hézag eseten több érvényesülést igénylő mögöttes jogrendszer konkurál. Ezért nagyon fontos feltétele a nemzetközi licenciaszerződéseknek a - szabályozási hézag esetén - alkalmazandó jog meghatározása. A gyakorlat az ilyen klauzuláknak különböző variánsait ismeri. Lehetséges, hogy alkalmazandó jogként valamelyik szerződő fél jogát kötik ki, azonban az is gyakran előfordul, hogy a felek jogától különböző, harmadik ország jogrendszerére utal a szerződés. Az alkalmazandó jog megválasztása, s ehhez képest a szerződési feltételek megfelelő megfogalmazása az adott jogrendszer átfogó, nem csupán a jogszabályokra, de az azokra épülő jogalkalmazói gyakorlatra is kiterjedő ,,up to date" ismereteket tételez fel. Nem elhanyagolhatók itt a szerződéskötés nyelvének megválasztásával összefüggő problémák sem.

A szerződésből eredő viták eldöntésére a licenciaszerződések általában még egy előzetes védelmi sávot is beépítenek. Rendszerint előírják a szerződés feltételei, hogy az esetleges vitákat a felek elsősorban "békés" úton, tárgyalások során kötelesek rendezni, illetőleg a rendezést megkísérelni, s csak annak - meghatározott időn belüli - eredménytelensége esetén vehető igénybe valamely fórum, a tipikus esetben választottbíróság.

A kézikönyv hangsúlyt fektet a szerződéskötéssel kapcsolatos alakiságok kérdéseire. Polgári jogunk - főszabály szerint - bármilyen formában lehetővé teszi a szerződési akarat hatályos kifejezését; tehát szóban, írásban, akár ráutaló magatartással is. Alig elképzelhető persze, hogy egy olyan bonyolult, részletes szerződésfajtát, mint a licenciaszerződés, a felek ne írásban rögzítenének. Erről tanúskodik a gyakorlat is. A nemzetközi licenciaszerződésekre egyébként a külkereskedelmi ügyletekre vonatkozó szigorúbb alakszerűségi szabályok az irányadók.

Ezzel összefüggő kérdés a lajstromozás hatálya. Számos jogrendszer megoldásával szemben, jogunk nem tekinti a licencia szerződés érvényességi kellékének a szerződés regisztrálását. Nem kétséges másfelől, hogy a lajstromozásnak a különösen a licenciavevő szempontjából előnyös következményei, mint pl. a harmadik személy jogszerzése jóhiszeműségének kizárása, vagy a harmadik személyekkel szembeni önálló fellépési jog lehetősége, ösztönözhet a szerződés regisztráltatására. Magyarországon a lienciaszerződéseknek a szabadalmi lajstromba történő bejegyeztetése nem kötelező, de a licenciavevő ennek hiányában a jóhiszeműen jogot szerző harmadik személlyel szemben a szerződésére nem hivatkozhat.

A szerződés alakiságához kapcsolható a nemzetközi licenciaszerződések esetére vonatkozó olyan jogszabályi előírás, amely a licenciaszerződés hatálybalépését hatósági jóváhagyástól teszi függővé. Magyar szervezetek által kötött nemzetközi licenciaszerződések esetén ezért a szerződésben mindig utalni kell a jóváhagyás szükségességére, s annak megtörténtéig (vagy az engedély megtagadásáig) a szerződés nem léphet hatályba. A függő helyzetből eredő bizonytalanságot természetesen bármelyik fél időben lerövidítheti, a meghatározott idő eredménytelen elteltére kikötött elállási joga gyakorlásával.

Összefoglaló ajánlás

A Technológia-transzfer iroda licensziaszerződés-kötési kézikönyve lehetőséget teremt a technológia-transzfer során felmerülő licenciaszerződésekkel kapcsolatos jogi és eljárási kérdések megválaszolásához. A kézikönyv nagy előnye a praktikus, közérthető prezentálás. A gyakorlati alkalmazást segíti a szerződések nyomán keletkező jogok és kötelezettségek következetes taglalása, az ellenszolgáltatás tartalmának definiálása, illetve a licenciadíj megfelelő kategorizálása. A kézikönyv olyan, a nemzetközi gyakorlatot is mélyrehatóan taglaló összegző munka, mely a licenciaszerződések tárgykörben mély ismeret átadást célozza. A kézikönyv hasznos segítséget nyújthat a technológia-transzfer valamennyi szereplőjének.

Copyright © 2008, medipolisz.pte.hu