Iparjogvédelem

Technológia Transzfer Iroda Iparjogvédelmi Kézikönyv ismertetése

A kézikönyv célja, hogy technológia transzfer irodák iparjogvédelmi feladataihoz módszertani platformot kínáljon, a kézikönyv használatával a tárgy szerinti specifikus szakterületen problémamegoldás is lehetővé váljon. A munka célja a TTI-k tevékenységének segítése, tapasztalatokon alapuló megfontolások megosztása a technológia-transzfer folyamatának szereplőivel. A kézikönyv megírását indokolta, hogy az iparjogvédelem területén is léteznek speciális és ismétlődő problémák, kihívások. A munka célul tűzte ki, hogy a speciális problémákra is alkalmazható módszertant kínáljon, a standardizálható kérdésekre pedig általánosan alkalmazható megoldásokat dolgozzon ki.

Új szellemi alkotások ismertetési kötelezettsége

Új szellemi alkotások előállítása során általános kérdés, hogy a találmányt megalkotó személy, illetve a kutatások anyagi feltételeit szolgáltató személye elválik egymástól, a kutatási feladat kivitelezője egy egyetem, kutató intézet munkavállalója. Az egyetemen belül létrejött új műszaki alkotásokat a munkáltatóval ismertetni kell, hiszen az ismertetést követően tisztázható, hogy a találmányra vonatkozó személyhez fűződő és vagyoni jogok kit és milyen százalékban illetnek meg, illetve a munkáltatónak a találmánnyal kapcsolatban milyen kötelezettségei és jogai vannak. A találmányokkal kapcsolatos információk koncentrálása és az ezzel kapcsolatos adminisztráció egyszerűsítése miatt a szellemi alkotás megalkotását követően a TTI felé ismertetendő. Ezt az ismertetést úgy kell tekinteni, hogy a feltalálók az ismertetésre vonatkozóan fennálló törvényi kötelezettségüknek eleget tettek. A továbbiakban a TTI kötelezettsége, hogy a munkáltató felé a megszerzett információt rendszerezett formában továbbítsa. A kézikönyv feladatának tekinti, hogy a TTI-ket segítse a szellemi termékek gyors és szakszerű kezelésében, továbbításában. A gyakorlati alkalmazhatóság érdekében a mellékletek között általánosan használható találmánybejelentő lap található.

Az alkotáshoz fűződő jogok tisztázása

A kézikönyv feladata, hogy a TTI-t segítse annak meghatározásában, hogy a szellemi alkotáshoz kapcsolódó jogok kit illetnek meg illetve kötelezettségek kikre nézve keletkeznek. Ehhez a következőket kell figyelembe venni. A találmány megalkotásakor a feltalálók oldalán mind személyhez fűződő, mind vagyoni jogok keletkeznek. A személyhez fűződő jogok a feltaláló erkölcsi elismerését biztosítják és - a vagyoni jogokkal ellentétben - elidegeníthetetlenek és időben korlátlanok. Ezzel szemben a vagyoni jogok átruházhatók illetve másra átszállhatnak, de az oltalom megszűnésével (pl. lejártával) megszűnnek. Ebben a körben fontos szem előtt tartani azt az alapelvet, hogy a találmány feltalálója az a (egy vagy több) természetes személy, aki a találmány megalkotásában alkotó módon részt vett. Ez egyrészt azt jelenti, hogy jogi személy (vállalat, intézet) nyilvánvalóan nem szerepelhet feltalálóként, másrészt azt, hogy önmagában egy ötlet felvetése, feladatkitűzés megfogalmazása vagy szokásos (pl. laboránsi, szabadalmi ügyvivői, mecénási) feladat elvégzése még nem jogosít senkit sem társszerzőségre, ha egyébként nem vett részt a megoldás lényegének megalkotásában. E feladat szakszerű ellátását a kézikönyv először is azzal segíti, hogy elhatárolja az alkotás szolgálati, alkalmazotti vagy önálló feltalálói jellegét. Szolgálati találmány annak a találmánya, akinek munkaviszonyból folyó kötelezettsége, hogy a találmány tárgykörébe eső megoldásokat dolgozzon ki. A kézikönyv a szolgálati jelleg megítéléséhez útmutatást tartalmaz.  Alkalmazotti találmány esetében az oltalom jogosultja maga a feltaláló, a munkáltatónak csak hasznosítási joga keletkezik, az alkalmazotti találmány megítélését a kiadvány vonatkozó fejezete részleteiben taglalja. Feltalálói találmány esetén a vagyoni jog mindenfajta külső kötöttség nélkül illeti meg a feltalálókat, természetesen hozzájárulásuk arányában. A kézikönyv iránymutatást tartalmaz az egyetem, mint munkáltató által viselt kötelezettségek tekintetében, amennyiben szolgálati és alkalmazott találmányok látnak napvilágot az egyetem falain belül. A kiadványban részletezésre kerülnek az általános kötelezettségek, az egyetem eljárása a jogokról való lemondás esetén, valamint az egyetem eljárása az igény érvényesítése esetén. Az ismeretek gyakorlati alkalmazhatóságát segíti a kézikönyv mellékleteként elhelyezett egyetemi elfogadó / lemondó mintanyilatkozat.

A TTI eljárása a bejelentés előkészítésére

A kézikönyv fontos feladatának tekinti, hogy útmutatást adjon a bejelentés előkészítésének megkönnyítése érdekében. A menedzselési szerződés megkötését követően a feltalálók és külső szakemberek bevonásával a TTI megvizsgálja a hozzá beérkezett új ötletek és találmányok, mint szellemi alkotások védelmének lehetőségeit (pl. szabadalmazhatóság) és potenciális hasznosíthatóságát. Egy bejelentést akkor lehet helyesen megfogalmazni, a megfelelő célkitűzést deklarálni és az oltalmi kört helyesen igényelni, ha ismertek az adott szakterületen létező korábbi közeli megoldások, összefoglaló néven a technika állása. A kézikönyvben általánosan alkalmazható találmányismertető lap minta került elhelyezésre, emellett a szabadalmak, használati minták és egyéb oltalmi formák részletes kifejtése is megtalálható.

Szabadalmi oltalom

A szabadalmi oltalmi eljárás során a TTI-re számos feladat hárul, melyek általános ismertetése a kzikönyvben megtalálható. A találmány jogi védelme valamely szabadalmi hivatalnál tett nemzeti, nemzetközi vagy regionális bejelentéssel kezdődik. A bejelentésben a speciális jogszabályoknak megfelelve fel kell tárni a találmány lényegét, ismertetni kell a technika állásával való viszonyát, és meg kell határozni az oltalom tárgyát, azaz az meg kell fogalmazni az oltalmi kört az igénypontokban. Emellett a bejelentésnek a speciális jogszabályokban meghatározott alaki követelményeknek is meg kell felelnie. A bejelentés és az oltalmi kör megfogalmazása jogi és szakmai ismereteket igényel, így célszerű az egész bejelentés kidolgozását szabadalmi ügyvivőre vagy iparjogvédelmi irodára bízni, a TTI folyamatos adatszolgáltatása és rendelkezésre állása mellett.

Külföldi bejelentések (Párizsi Uniós Egyezmény szerinti bejelentés, PCT, EP)

A kézikönyv részleteiben taglalja az egyes külföldi bejelentések tartalmát, illetve útmutatást tartalmaz a külföldi bejelentések alkalmazását illetően. A szellemi tulajdonjogok alapvető tulajdonsága, hogy ezek területileg korlátos jogok, csak abban az országban érvényesek, ahol ezeket bejelentették és fenn is tartják. Minden olyan találmányi gondolat felmerülése esetén, amely szabadalmazhatónak látszik, a hazai szabadalmi eljárás megindításával egyidejűleg célszerű tisztázni, hogy egyrészt a találmány alkalmas-e külföldi szabadalmaztatásra, másrészt célszerű-e, gazdaságilag és stratégailag indokolt-e a találmányt külföldön szabadalmaztatni. Ha e két kérdésre pozitív a válasz, minél előbb el kell kezdeni a külföldi bejelentések előkészítését annak érdekében, hogy ki lehessen használni a Párizsi Uniós Egyezmény (PUE), valamint a Kereskedelmi Világszervezet tagországaiban biztosított uniós elsőbbség előnyeit. E feladatok során a TTI folyamatos rendelkezésre állása indokolt, a kézikönyvbeli megfontolások hasznos háttérismeretekkel szolgálnak az iroda részére.

A külföldi oltalomszerzés (ha az Európai Unión kívüli országokban is szeretnénk oltalmat szerezni) célszerűen a multilaterális Szabadalmi Együttműködési Szerződés (angol nevének rövidítése: PCT) alapján nemzetközi bejelentés (szabadalmi vagy használati minta) benyújtásával történik. A PCT rendszer legfontosabb előnye, hogy - bár nem helyettesíti az országról országra végigvitt külön nemzeti oltalomszerzési eljárásokat - egyszerűbbé, gyorsabbá, olcsóbbá és megbízhatóbbá teszi a találmányok nemzetközi jogi oltalmának elnyerését. Egyetlen nyelven benyújtott egyetlen bejelentéssel biztosítható ez esetben a szabadalom megszerzése a PCT bármely (akár az összes 128) tagországában. A PCT eljárásnak két fő szakasz van: az egységes nemzetközi szakasz (ezen belül I. és II. fázis) valamint a nemzeti vagy regionális (pl. európai szabadalom) szakaszok. A nemzetközi bejelentésnek a szerződő országokban ugyanaz a jogi hatálya, mintha azokban egyenként szabályszerű nemzeti bejelentéseket nyújtottak volna be. A tényleges engedélyezési eljárás a nemzeti hivataloknál az ún. nemzeti szakaszban (vagy nemzeti fázisban) folyik.

Mivel Magyarország aláírta a Szabadalmi Együttműködési Szerződést, minden nemzetközi bejelentés alapján Magyarországon is indítható nemzeti szakasz. Magyarország 2003. január 1-je óta a tagja az Európai Szabadalmi Egyezménynek (amelynek összesen 36 tagországa van), ettől az időponttól kezdve magyar bejelentők is élhetnek ezzel a lehetőséggel, másrészt viszont a külföldön indult európai szabadalmi bejelentésekben Magyarország is megjelölhető és engedélyezés után a bejelentésekből érvényes magyar szabadalmak lesznek. Ennek eredményeként EU-Magyarország viszonyban nyilvánvalóan az európai (EP) bejelentések fognak dominálni a nemzeti bejelentések helyett. A szabadalom megadásának időtartama 2,5-3,5 év körül mozog, bár vannak olyan műszaki területek, ahol ez az idő hosszabb is lehet.

Az európai szabadalmi rendszer fő előnye, hogy egyetlen közös eljárásban lehet akár 36 országban érvényesíthető európai szabadalmat szerezni. Ez négy vagy öt ország megjelölése esetén már költségmegtakarítást is eredményez.

A PCT és az európai szabadalmi bejelentés egymással kombinálható, hiszen lehetőség van arra, hogy a bejelentő a PCT bejelentésben a Szerződő Államok tekintetében egyetlen "EP" megjelölést tegyen. Ez esetben tehát a PCT bejelentésből kiindulva annak nemzetközi szakasza az európai regionális szakasz lesz, és a majdani európai szabadalomból származik a fentiek szerint a hatályosított magyar szabadalom (ez az ún. "euro-PCT-út"). A kézikönyv aktuális információkkal szolgál az egyes bejelentések költségviszonyait illetőleg, az egyes díjak, pótdíjak, éves díjak és egyéb tételek ismertetése folytán pontos kalkuláció számítható. A külföldi bejelentésekre vonatkozólag is található költségvetési iránymutatás a kiadványban, valamennyi, a bejelentést terhelő költséget figyelembe véve.

Jogérvényesítés, bitorlás

A szabadalmi oltalom lényege, hogy a jogosultnak (a szabadalmasnak) kizárólagos joga van az oltalmazott műszaki megoldás hasznosítására (pl. ide értendő az előállítás, forgalomba hozatal, import, licencadás stb.) és felléphet azokkal a harmadik személyekkel szemben, akik ezt a jogát megsértik. Ezt a kizárólagos jogát szerencsés esetben peren kívüli megállapodással, vitás esetben pedig peres úton, bírósági keresettel érvényesítheti. A bitorlási keresetben a szabadalmas követelheti a bíróságtól a bitorlás megállapítását, a bitorlás abbahagyását és a bitorló további jogsértő cselekményektől való eltiltását, a bitorló termékek lefoglalását, elégtételadást, az elért gazdagodás visszatérítését, valamint követelhet a polgári jogi felelősség szabályai szerint kártérítést is.

Összefoglaló ajánlás

A Technológia-transzfer iroda iparjogvédelmi kézikönyv tartalmas ismeretanyaggal szolgál az iparjogvédelem elméleti és gyakorlati megfontolásait illetőleg. A szerzők törekedtek a terület átlátásához elegendő ismeretet a műbe integrálni, ugyanakkor kezelhető mennyiségű lexikális tudás átadását tűzték célul. Az általános ismeretek mellett a műben különleges hangsúlyt kapott a napi szinten alkalmazható, praktikus ismeretek átadása. E célt szolgálja a kiadványban elhelyezett részletes költségvetés, a pályázati irányok áttekintése, valamint az iparjogvédelmet szabályozó jogi keretek kifejtése, legyen szó akár hazai jogszabályokról, közösségi szabályozókról vagy nemzetközi egyezményekről. Az iparjogvédelem terén is fontos szempont a jogi feltételek tisztázott viszonyrendszere, így fajsúlyos szelete a kézikönyvnek a jogi kérdések részletes kifejtése. Az egyes viszonyok jogszabályi beágyazottsága, közösségi és nemzetközi egyezményekkel való összhangja komoly hangsúlyt kapott a műben, valamint az alkalmazott szerződésekkel szemben támasztott követelmények részleteiben is ismertetésre kerültek. A kézikönyvbeli szerződési feltételek és minták alkalmazása megkönnyíti az iparjogvédelem sajátos jogi viszonyainak megértését és alkalmazását.

Prior art

A Technológia-transzfer iroda iparjogvédelmi kutatási kézikönyvének ismertetése

A kézikönyv célja, hogy a technológia-transzfer irodák munkájához módszertani platformot kínáljon, a kézikönyv használatával a tárgy szerinti specifikus szakterületen problémamegoldás is lehetővé váljon. A munka célja a TTI-k tevékenységének segítése, tapasztalatokon alapuló megfontolások megosztása a technológia-transzfer folyamatának szereplőivel. A kézikönyv megírását indokolta, hogy az iparjogvédelem és újdonságkutatás területén is léteznek speciális és ismétlődő problémák, kihívások. A munka célul tűzte ki, hogy a speciális problémákra is alkalmazható módszertant kínáljon, a standardizálható kérdéseket pedig általánosan alkalmazható megoldásokkal lássa el. A kézikönyv küldetése olyan, napi szinten is alkalmazható ismeret átadása, mely a gyorsan változó iparjogvédelmi környezet kihívásaira felkészíti a technológia menedzsment területén tevékenykedő szakembereket.

Szemelvények a kézikönyv egyes fejezeteiből

Mi a szabadalom és mi az újdonságkutatás?

A kézikönyv megírása során felmerült, hogy a szabadalmi szakma specializáltsága indokol egy általánosabb, áttekintő jellegű leírást is. Ezért a kiadványban először a szabadalom és újdonságkutatás elhatárolását találjuk. A Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) a szabadalmat a találmányhoz (azaz egy olyan termékhez vagy eljáráshoz, amely általában valami elkészítésének új módját nyújtja vagy egy probléma új műszaki megoldását ajánlja) fűződő kizárólagos jogként határozza meg. A kézikönyv részleteiben is kitér a szabadalmaztathatóság feltételeire. Az újdonságkutatás esetében általános, hogy a szabadalmazhatósági követelményeknél a gyakorlati használatbavételt és a jogi elfogadhatóságot a legkönnyebb igazolni. Az, hogy a találmány új és feltalálói tevékenységen alapul, sokkal nehezebb megállapítani, hisz ez egy már létező ismeret felmérését igényli, amely csak speciális kutatási témákban található meg. Ezért fontos elvégezni az iparjogvédelmi kutatást, hogy az kiegészítse a kutatók ismereteit és igazolják a találmány újdonságát. De ki végzi az iparjogvédelmi kutatást, és mi a kutatási munka menete? Erről szól a kézikönyv.

A újdonságkutatás lehetséges felhasználási területei

A technológiamenedzsment első lépése gyakran valójában kutatásmenedzsment: a munka eredménye ugyanis sok esetben az, hogy a vizsgált szellemi termék nem tartozik a hasznosításra közvetlenül ajánlható kutatási eredmények körébe, mert például nem új. Az újdonságkutatás célja tehát a technika állásának feltárása, azaz azoknak a szabadalmi leírásokban vagy egyéb forrásokban fellelhető adatoknak a feltárása, amelyeknek szerepük lehet a szabadalmi bejelentéssel kapcsolatban az újdonság és a feltalálói tevékenység megítélésében. Mint a kézikönyv áttekintése során kitűnik, a források kutatása célhoz kötött tevékenység: nem mindegy, hogy milyen adatbázist, és nem mindegy hogy mikor tekint át a kutatásmenedzsment kivitelezője. A kiadvány igyekszik a lehetséges források rendezett struktúráját tárni az olvasó - használó - elé, mellyel sok idő és keresésre fordított forrás takarítható meg.

Noha a kézikönyv az ő munkájukat segíti elsősorban, újdonságkutatást nemcsak a technológiamenedzser és a szabadalmi ügyvivő végez: fontos a szabadalmi hivatalok elbírálóinak ez irányú tevékenysége, annak eredményeképpen hozzák meg ugyanis a szabadalom engedélyezhetőségére vonatkozó (nem jogerős, de később potenciálisan jogerőssé váló) határozatot. Az újdonságkutatónak figyelnie kell a szabadalmazható találmányok köréből való kizárásra, az ipari alkalmazhatóság hiányára vonatkozó szempontokra, továbbá az ésszerű kutatást megakadályozó homályos fogalmazásra is. A kutatást valamennyi főigénypontra és a szükséghez képest az aligénypontokra is le kell folytatni. Több főigénypont esetén azokra nézve külön-külön kell vizsgálatot folytatni. Mint látható, az újdonságkutatási munka összetett mivolta rendszerező, célorientált megközelítést indokol. Ebből kiindulva a kézikönyv szerzői igyekeztek az újdonságkutatást végzőket valamennyi szempont tekintetében használható, gyakorlati ismeretekkel ellátni.

A jelen kézikönyv szempontjából nagy jelentősége van a hatóságokon kívül végzett újdonságkutatásnak. Ez szinte elengedhetetlen a sikeres szabadalmi bejelentéshez. Nemcsak annak meghatározásához szükséges, hogy lehetséges-e a szabadalom benyújtása, hanem a bejelentés elválaszthatatlan részét is képezi. Az elvégzett újdonságkutatás emellett csökkenti a szabadalmi ügyvivő általi szabadalmazási költségeket A szabadalmi információ ezen felül a verseny értékelésének alapjaként is felhasználható. A versenytársak ugyanis valószínűleg már benyújtottak hasonló szabadalmakat, amelyek a szabadalmi adatbázisokon keresztül lelhetők fel. Ez lehetővé teszi azt is, hogy többet tanuljanak a versenyképes technológiák gyengeségeiről és erősségeiről. Ebből adódóan az újdonságkutatás megfelelő kivitelezése nemcsak a direkt szabadalmi cél mentén jelent előnyt, hanem másodlagos, piaci ismerettel szolgálhat. A kézikönyv ezt a megfontolást figyelembe véve íródott.

Az újdonságkutatás információforrásai

A kézikönyv középpontjában az információ és az információt gyűjtők állnak: a szerzők abból indultak ki, hogy a megfelelő információ gyorsan, kellő minőségben és megbízhatóan rendelkezésre álljon. Ehhez azonban hiteles módszertanra van szükség. Az újdonságkutatás adatbázisát képező, hozzáférhető információhordozók közül a kutatásba ténylegesen bevonandó dokumentumok fajtáit és mennyiségét esetenként kell meghatározni, így a kézikönyv megkülönbözteti a papírdokumentumokat (szabadalmi dokumentumok és nem szabadalmi dokumentumok), a nem írásos nyilvánosságra jutásra vonatkozó adatok körét, valamint az elektronikus úton igénybe vehető adathordozókat A besorolás különböző kezelési módokat és hozzáféréseket feltételez, ezért a szerzők a kutatási munkát ekként specializáltan javasolják lefolytatni.

Az adatbázisokat több szempontból csoportosíthatja a kézikönyv. Eszerint vannak ingyenesen és fizetség ellenében adatokat nyújtó lehetőségek. A nyújtott információ és a feldolgozott téma tekintetében megkülönböztetjük a szabadalmi információt tartalmazó, a szakirodalmat, konferenciák anyagát feldolgozó, a szekvencia-adatokat vagy ezek valamilyen kombinációját tartalmazó adatbázisokat. A műben a többféle besorolás tartalmának gazdag kifejtését találjuk.

Az iparjogvédelmi kutatás általános megfontolásai

A kézikönyv szerzői törekedtek arra, hogy az iparjogvédelmi kutatás során lehetséges nehézségeket tapasztalatokra alapozva bemutassák, felkészítsék a kutatást végzőket a tipikus buktatókra. Így a műben szó esik az információk szétszórt eredetéről, mely olykor azt jelenti, hogy lényeges különbségek vannak a mennyiségben és a megjelenési formában. Ez csekélyebb mértékben az on-line szabadalmi gyűjteményekre is igaz: a nyilvános források a bejelentőtől függően adják meg a tartalmat. Ennek eredményeként egy bejelentés (néha szándékosan) nem érthető szóhasználatokkal van megszövegezve. Emellett lényeges különbségek vannak a különböző szabadalmi hivatalok által (pl. japán szabadalmi bejelentés) megkövetelt formában is, a bejelentő vagy a fordító egy kevésbé ismert rokon értelmű szót vagy egy másik betűzést használ a kulcsszavak lefordítására stb. Ezen információs gátak feltárása, kezelése a kézikönyv részét képezi. Mint a kézikönyv arra kitér, az on-line forrásokon keresztüli információ viszonylag könnyű megtalálásán felül, nagyobb jelentőséget kell tulajdonítanunk a keresési stratégia gondos megtervezésének. Egy nem végiggondolt keresés felesleges és hiányzó találatokban végződhet, ezért a szerzők felhívják a figyelmet a helyes keresési stratégia fontosságára. A legtöbb esetben a kevés találat vagy a találatok hiánya azt jelenti, hogy a felhasznált kulcsszavak nem voltak megfelelőek. Ugyanis mindig van valamiféle újdonság. A kutatást végzőnek tisztában kell lennie azzal, hogy mindig lesznek olyan jelentős információk, amelyeket nem azonosított. Azon információkeresés, amely csak a származó információt adja meg, értékelhetetlen. Fontos, hogy tanúsítsák az alkalmazott keresési stratégiát, valamint a kulcsszavakat és keresőkérdéseket, amelyeket használtak, hiszen ily módon az ügyfél megerősítheti a találat fontosságát. A szabadalmi bejelentéseket általában csak 18 hónap után teszik közzé. Ez magában foglalja azt is, hogy a szabadalmat elutasíthatják, ha egyébként a leggondosabb iparjogvédelmi kutatás mellett is szabadalmazhatónak tűnt, amikor a bejelentést benyújtották (vakfoltok). Mint látható, a kutatási munka számos nehezítő tényező mellett kivitelezett. A kézikönyv célja, hogy ezekre előre felkészítse a kutatást végzőket.

Összefoglaló ajánlás

Technológia-transzfer troda iparjogvédelmi kutatási kézikönyv kiváló alapot szolgáltat a technológia-transzfer során felmerülő szabadalmi, újdonságkutatási kérdések megválaszolásához. A kézikönyv nagy előnye a praktikus, közérthető prezentálás. A napi szintű alkalmazást segítik az élő, kereshető szabadalmi adatbázisokra való hivatkozások, a kézikönyvben tematikusan hivatkozott források könnyen elérhetők, valamint a nemzetközi szabadalmi osztályozás és szakmai, ágazati hivatkozások áttekinthetősége segíti az újdonságkutatások nemzetközi szinten történő átlátását. A gyakorlati alkalmazhatóságot nagyban segítik a kézikönyvbeli példák, a weblapok demonstrációs képernyői, a feladatok elvégzési sorrendjeinek lépésszintű lebontásai. A mellékletek között megtalálható űrlap és levélminták általánosan alkalmazhatók, használatukkal időt és fáradtságot takaríthat meg a felhasználó. A kézikönyv egy színes, érthető kereső-menüt tár az olvasó elé, az alkalmazható keresési szűkítések, a találatok feldolgozása, illetve kulcsszavak területén nyújtott gyakorlati tanácsok pedig egy gördülékeny munkavégzést alapoznak meg.

 

Copyright © 2008, medipolisz.pte.hu